A ballada műfaja

A ballada műfaji jellemzői

Verses epika / Ballada 

A ballada verses kisepikai, nép- és műköltészeti műfaj. 
  • Az eseményeket, előzményeket gyakran drámai párbeszédekből és lírai monológokból ismerjük meg. 
  • Cselekménye sűrített, gyakran egyetlen jelenetre összpontosít, minden lényegtelent elhagy -> előadásmódja szaggatott; az időbeli kihagyások, a térbeli váltások, az elhallgatás egyaránt jellemzi.  
  • Jellemzője: az embereket kiélezett lelkiállapotokban ábrázolja, gyakran a megzavart emberi lélek magatartását mutatja be. 
  • Gyakori témái: a hűség és hűtlenség, féltékenység, házasságtörés, általában a szerelem problémái.  
  • A drámai építkezés általában tragikus jellegű, de előfordul komikus is. 


Népballada: kései műfaj, a középkor végén jelent meg. Csak énekes formában élt, gyakori külső jegye a sor- és versszakismétlés. 

ún. régi stílusú balladák: a 19. század előtt keletkeztek, s megőrizték a műfaj klasszikus jellemzőit, a három műnem elemeinek jelenlétét, a tisztán tragikus vagy komikus jelleget 

Az új típusú balladák fénykorukat a 19. században élték, elsősorban a betyárballadák voltak gyakoriak (Angyal Bandi, Sobri Jóska, Rózsa Sándor).


Tanult balladák (pl): 

  • Arany János: Zách Klára