Epigramma és elégia műfajok

Epigramma műfaja - Elégia műfaja

Epigramma műfaj 

• szó jelentése: (görög) 'rávésés, felirat'
• az ókori költészetben alakult ki a halottakat jellemző, varázsige gyanánt használt mondásokból. Ez vált felirattá kőbe vésve a síremléken. Tömörnek, találónak kellett lennie, ezt szolgálta az ellentétekkel való jellemzés. 
• Szerkezete: expozíció (előtag) + klauzula (utótag); és kapcsolatuk gyakran ellentétes. 
• Az epigramma témája szerint igen változatos műfaj: megörökíthet gyászt, szerelmet, lehet tanító, harci, gunyoros-szatirikus és politikai változata is. 
• Pl.: Szimonidész (Kr. e. 5-6. sz.), A Thermopülai-i hősökre (disztichon)
   „Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
    megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.” 

Elégia 

• az antik költészetben tartalmi megkötés nélkül minden, az epigrammánál hosszabb, disztichonban írt költemény. 
• Mai értelemben: elégikus a magatartás, ha a valóság és az ideál nem felel meg egymásnak, az eszmények nem találhatók meg a valóságban, s ezért a költő rezignáltan szólal meg. Ez az elégiafogalom már egyértelműen lírai műveket jelöl.  
• Pl.: Petőfi Sándor: Szeptember végén