- Tartalom szerint: epikával rokon, mivel tárgyát jellemzően a külső valóság köréből meríti, (jellemzően emberi magatartásokat szembesít kiélezett helyzetben)
- Formai tekintetben: lényegesen különbözik az epikától, hiszen a történetet párbeszédekből és monológokból ismerhetjük meg (hiszen eredetileg színpadra szánt alkotás). A drámaíró tehát nem elbeszél egy történetet, hanem megjelenít!
- Eszköze:
- a drámai nyelv (előadhatóság, a mondhatóság követelménye). A szövegnek viszonylag egyszerűnek, első hallásra megérthetőnek kell lennie.
- Szerzői utasítások: szereplők leírását, fontosabb mozdulatait, cselekedeteit és a cselekmény időpontját, helyszínét rövid szerzői utasítások közlik.
- Jellemzője: felfokozott indulatokkal telített ábrázolásmód, drámaiság, majd annak feloldása
A dráma szerkezeti elemei
- expozíció: bemutatja a szereplőket, a helyet és az időt, tájékoztat az előzményekről, a szereplők kapcsolatáról, korábbi eseményekről. (Az öt felvonásos műveknek az egész első felvonását betölti.)
- bonyodalom: teljes egészében feltárul a szereplők közötti konfliktusrendszer, a szereplők egymáshoz való viszonya, a képviselt eszmék és elvek mibenléte. (A bonyodalom a dráma legterjedelmesebb része, a cselekmény menetét a tetőfokig viszi el, előkészíti a válságot.)
- válság (krízis): végérvényessé válik, hogy a tragikus összeütközés elkerülhetetlen; a szereplők ragaszkodnak az általuk képviselt erkölcsi, világnézeti stb. elvekhez, a hősöknek szembesülniük kell tetteikkel, eszméikkel. (Itt kapcsolódnak össze a cselekményszálak, zárul a bonyodalom, s innen vezet az út a lezárás felé.)
- késleltetés (retardáció): a katasztrófa közeledtével a hősök még egyszer megpróbálják megoldani az eddig megoldhatatlannak mutatkozó drámai helyzetet.
- katasztrófa (vagy megoldás): a konfliktus lezárása.
Dráma felépítésének alapegységei:
- Jelenet: ugyanazon a színhelyen, azonos szereplőkkel játszódik
- Szín: csak a helyszín változatlan, a szereplők változhatnak, s ha változnak, a szín több jelenetből áll.
- Felvonás: a dráma szerkezeti egysége, zárt cselekményegység
A dráma eredete:
Dionüszosz (bor istene) tiszteletér előadott kardalok, később 1-2-3 színésszel bővült az előadás.
A görög dráma klasszikus kompozíciós elemei:
- prologosz: bevezető monológ vagy dialógus,
- parodosz: a kar bevonulását kísérő első kardal,
- sztaszimon („álló dal”): a parodoszt követő kardalok neve,
- epeiszodion: a drámának az a párbeszédes része, mely két kardal között hangzik el,
- kommosz a panaszdal,
- exodosz: a kar elvonulási éneke
Tragédia
Szó eredete: görög, tragódia = 'kecskeének'
- olyan drámai mű, melynek cselekménye tragikus végkimenetelű
- A hős küzdelme és bukása részvétet, félelmet kelt a befogadóban, és az erkölcsi felemelkedéshez, a „káros szenvedélyektől való megszabaduláshoz vezet (katarzis: görög 'megtisztulás').
- jellemtragédiában a hősök sajátos karakterbeli adottsága
- sorstragédiában (végzetdrámában) tőlük jórészt független, kikerülhetetlen erő.
Komédia (vígjáték)
Szó eredete: görög, kommosz = 'gúnydal'- A komédia a vígjáték ókori elnevezése,
- Meghatározó esztétikai minősége a komikum, konfliktusának megoldása szerencsés (sohasem tragikus).
- Az önmagukat valódi értékeknek feltüntető álértékek pusztulását mutatja be.
- A komikus hős nem kiemelkedő jellem, hibái és tévedései általánosak (kicsinyes szenvedély vezérli, egy rögeszme megszállottja, előítéletének rabja stb.; pl., a fösvény, a hetvenkedő katona, a rászedett férj stb.); küzdelmét általában lelepleződés zárja. A nevetés az igazságosság nevében megtorolja az erkölcsi értékeken esett sérelmet.
- Komédiára jellemző hangnemek: humor, szatíra, nyílt gúny, irónia
- Jellemző eszközök: groteszk és paródia
- műfaji változatok:
- bohózat (helyzetkomikumra épül, a főszereplők komikus alakok, nevettetést harsány eszközökkel éri el)
- burleszk (képtelen helyzetekre épít, a hősök esetlenek, irreálisan viselkednek, ebből adódik a bonyodalom).
