A drámai műnem, tragédia, komédia

A dráma (görög drán 'cselekedni' szóból), a harmadik irodalmi műnem, amely főként színházi előadásra készül.  


  • Tartalom szerint: epikával rokon, mivel tárgyát jellemzően a külső valóság köréből meríti, (jellemzően emberi magatartásokat szembesít kiélezett helyzetben) 
  • Formai tekintetben: lényegesen különbözik az epikától, hiszen a történetet párbeszédekből és monológokból ismerhetjük meg (hiszen eredetileg színpadra szánt alkotás). A drámaíró tehát nem elbeszél egy történetet, hanem megjelenít! 
  • Eszköze
    • a drámai nyelv (előadhatóság, a mondhatóság követelménye). A szövegnek viszonylag egyszerűnek, első hallásra megérthetőnek kell lennie. 
    • Szerzői utasítások: szereplők leírását, fontosabb mozdulatait, cselekedeteit és a cselekmény időpontját, helyszínét rövid szerzői utasítások közlik. 
  • Jellemzője: felfokozott indulatokkal telített ábrázolásmód, drámaiság, majd annak feloldása 


A dráma szerkezeti elemei  

  1. expozíció: bemutatja a szereplőket, a helyet és az időt, tájékoztat az előzményekről, a szereplők kapcsolatáról, korábbi eseményekről. (Az öt felvonásos műveknek az egész első felvonását betölti.) 
  2. bonyodalom: teljes egészében feltárul a szereplők közötti konfliktusrendszer, a szereplők egymáshoz való viszonya, a képviselt eszmék és elvek mibenléte. (A bonyodalom a dráma legterjedelmesebb része, a cselekmény menetét a tetőfokig viszi el, előkészíti a válságot.) 
  3. válság (krízis): végérvényessé válik, hogy a tragikus összeütközés elkerülhetetlen; a szereplők ragaszkodnak az általuk képviselt erkölcsi, világnézeti stb. elvekhez, a hősöknek szembesülniük kell tetteikkel, eszméikkel. (Itt kapcsolódnak össze a cselekményszálak, zárul a bonyodalom, s innen vezet az út a lezárás felé.) 
  4. késleltetés (retardáció): a katasztrófa közeledtével a hősök még egyszer megpróbálják megoldani az eddig megoldhatatlannak mutatkozó drámai helyzetet. 
  5. katasztrófa (vagy megoldás): a konfliktus lezárása. 


Dráma felépítésének alapegységei: 



  • Jelenet: ugyanazon a színhelyen, azonos szereplőkkel játszódik 
  • Szín: csak a helyszín változatlan, a szereplők változhatnak, s ha változnak, a szín több jelenetből áll. 
  • Felvonás: a dráma szerkezeti egysége, zárt cselekményegység 

A dráma eredete: 


Dionüszosz (bor istene) tiszteletér előadott kardalok, később 1-2-3 színésszel bővült az előadás. 

A görög dráma klasszikus kompozíciós elemei: 

  • prologosz: bevezető monológ vagy dialógus, 
  • parodosz: a kar bevonulását kísérő első kardal, 
  • sztaszimon („álló dal”): a parodoszt követő kardalok neve, 
  • epeiszodion: a drámának az a párbeszédes része, mely két kardal között hangzik el, 
  • kommosz a panaszdal, 
  • exodosz: a kar elvonulási éneke 


Tragédia 


Szó eredete: görög, tragódia = 'kecskeének' 

  • olyan drámai mű, melynek cselekménye tragikus végkimenetelű 
  •  A hős küzdelme és bukása részvétet, félelmet kelt a befogadóban, és az erkölcsi felemelkedéshez, a „káros szenvedélyektől való megszabaduláshoz vezet (katarzis: görög 'megtisztulás'). 
Mi okozza a tragikus konfliktust? 

  • jellemtragédiában a hősök sajátos karakterbeli adottsága 
  • sorstragédiában (végzetdrámában) tőlük jórészt független, kikerülhetetlen erő. 
A művek cselekményében mindig valamilyen jó szándék fordul a visszájára (tragikus vétség).  Pl.: Shakespeare: Rómeó és Júlia 


Komédia (vígjáték) 

Szó eredete: görög, kommosz = 'gúnydal' 

  • A komédia a vígjáték ókori elnevezése, 
  • Meghatározó esztétikai minősége a komikum, konfliktusának megoldása szerencsés (sohasem tragikus).
  • Az önmagukat valódi értékeknek feltüntető álértékek pusztulását mutatja be. 
  • A komikus hős nem kiemelkedő jellem, hibái és tévedései általánosak (kicsinyes szenvedély vezérli, egy rögeszme megszállottja, előítéletének rabja stb.; pl., a fösvény, a hetvenkedő katona, a rászedett férj stb.); küzdelmét általában lelepleződés zárja. A nevetés az igazságosság nevében megtorolja az erkölcsi értékeken esett sérelmet. 


  • Komédiára jellemző hangnemek: humor, szatíra, nyílt gúny, irónia 
  • Jellemző eszközök: groteszk és paródia 
  • műfaji változatok: 
    • bohózat (helyzetkomikumra épül, a főszereplők komikus alakok, nevettetést harsány eszközökkel éri el) 
    •  burleszk (képtelen helyzetekre épít, a hősök esetlenek, irreálisan viselkednek, ebből adódik a bonyodalom). 
Pl.: Moliere: A fösvény