Stílusparódia:
-
A korabeli irodalmi nyelvet parodizálja
(érzelmesség, dagályosság)
-
Kisszerű tárgy, hétköznapi történet (kocsmai
verekedés) eposzi elemeket felhasználva ír le, komikussá torzítva ->
kritikát rejt magában
-
Népi szereplők eposzi módon való jellemzése,
Karikatúraszerű helyzetek és figurák
-
Hősök: állandó jelzőkkel – ez is komikus
-
Fennkölt váltakozása az alantassal -> nyelv
mozgalmasság!
-
Szavak mögött ellentétes érzelem áll (irónia)
Szerkezetparódia
-
lényegtelen mozzanatok terjedelmes előadása, míg
a lényegeset gyakran tömören közli vagy homályban hagyja
-
A költő is részt vesz az eseményekben:
narrátorként
